Végül - íme - felgördül a függöny, reflektorok pásztázzák a parkettet, csend van és remegés. De nincs már mez, nincs már melegítő, kulacs, fásli, boka és térdvédő. Nincs már, de sebaj. Van helyette kert, azon ház, házban kettő kiságy, két kiságyban két angyallal. Minden este angyal dallal.
De vasárnap este még - 2007. március 25-én - parketta, palánkok, kispad, izgalom, feszültség a gyomorban. Már nem játékosként, hanem mint ANYA. Mégis taps, nagyon sok taps, mosolyrengeteg, rengeteg mosoly! A kosárlabdázás Ambrus Erzsébete! :) Újra, még egy picit a parketten, újra és csak neki szól majd a taps. Újra neki örül a közönség. Virág is lesz remélem, sok sok virág. Jó érzés naon!
Remélem sokan lesznek a csarnokban vasárnap este! KicsiZsó! Te szivárvány! Csuda büszkék vagyunk Rád mihárman: Dóri, Zsófi és Zsé!
1 megjegyzés:
Sokkal többen, nem csak hárman!!!!!
Legalább még pár százan-ezren!
Megjegyzés küldése